Csúcskategóriás, modern országútira vágysz?
Karbon vagy legalább aluvázas bringát keresel?
Esetleg muzeális, hibátlan kerékpárt keresel a gyűjteményedbe?
Akkor be is zárhatod ezt a hirdetést, mert ez bicikli pont egyik sem. Szevasz!
Ha viszont egy megbízható, szervizelt, könnyű és relatíve ritka országútival szeretnél bringázni, és szeretnél villantani egyet a hozzáértő haverok előtt is ezzel az olasz márkával, akkor jó helyen jársz. Ha nem tudnád, az idei Tour de France többek közt Ottavio Bottecchia előtt is tisztelegve tesz egy olasz kiruccanást, szóval egy pont száz éves manufaktúra terméke ez a bringa.
Ha ez se lenne elég, rá is van írva, hogy „Professional bike” – márpedig a digók nem viccelnek, ez nem a kínai gúgltrenszlétes bullshitcunami.
Nem olyan régi, mint az Amfiteátrum, de nem mai darab, ha autó lenne, már 3 éve OT-rendszáma lenne. A feleségemnek vettem, de féltékeny lett a nála pár évvel fiatalabb, karcsú, olasz hölgyre, ezért tiltakozásképpen alig használta. Néhány hete kijelentette, hogy kell a hely a babakocsinak, és ez még csak az érzelmi zsarolások kezdete volt. (Ne akarj vitatkozni egy várandós nővel!). Nem részletezem, a válóper helyett a derekamat adtam be, úgyhogy Botinak mennie kell.
Megzavart az olasz hölgy és a Boti, mi? Na, akkor kapkodod majd a fejed az egyik kép láttán, ahol egyszerre olvashatod, hogy Made in Italy és azt is, hogy Maeda Ind., Japan (nem, nem Made in Japan, de elsőre te is annak olvastad, ugye?). És ez még csak a jéghegy csúcsa. Már a bringa eredeti felszereltsége is ilyen vegyes volt, egy részüket Campagnolo alkatrészekkel szerelték (hazai piac), a nemzetközi piacra készített bringákra inkább a japán minőség és megbízhatóság jegyében Suntour hajtás került. Ezen a bringán pedig teljes a káosz, a váltás Suntour Accushift (2x6 sebesség, pont nem elég a Gül baba utcához, de azért Hűvösvölgybe vagy Dobogókőre fel lehet vele tekerni); a hajtás Sugino (52/42), a fékek Modolo Olé, a fékkarok Saccon; Miche kormánycsapágy (+ felnik) és Sansin agyak – a lényeg, hogy mindenből lehetőleg fehér, csak hogy a káosz hullámait legalább vizuálisan kisimítsák. Ami egész jól sikerült is, talán csak a fekete nyereg töri meg az összképet, de hát az meg a gyári, szóval maradt. Ha nem alkudsz, kapsz hozzá egy fehér sportosabb BBB nyerget is ajándékba, ha úgy döntenél, három szín már sok egy bringára. Sőt, ajándékba jár hozzá a KRESZ-kompatibilitás jegyében egy csecse pöttyös csengő, első és hátsó prizma is. S a váz, ha már furdal a kiváncsiság, 53-as (középcsapágy közepétől a felsőcső közepéig), szóval 170-178 cm között lenne ideális.
A festék folytonossági hiányai homokszóróért kiáltanak („tárolásból, szállításból eredő karcok vannak rajta”), de az eredeti festést meg akartam tartani, úgyhogy majd az új tulaj eldönti, hogy megtartja-e így vagy renovál vagy újrafesti (plíz, ne).
A bringa súlya 10 kg, köszönhetően a Bottecchia Hi Ten acélváznak és villának, simán vállra kapható, ha nincs kedved liftre várni Kelenföldön.
A legutóbbi szerviz óta kb. 5 km-t ment, ezért a fékek, a hátsó sor és a lánc pöpec állapotban van, ahogyan az egész bringa is: *dobpergés* Ride Kálmán szervizelte a két kezével, úgyhogy szervizre nem kell költened egy darabig. Felülsz, aszt mész. De előbb fizetsz. Ilyen bringa nem jön veled szemben minden nap, én 25 év alatt kb. 3 bringát láttam Budapesten, de az is lehet, hogy az mind ugyanaz volt.
